1%

Gyülekezettörténet:

Hogy mikor érte el a Bakonytamásit a lutheri reformáció hatása, azt természetesen pontosan nem lehet meghatározni. A község evangélikus hitre térése szoros összefüggésben van Pápának, mint a környékbeli reformáció központjának a lutheri hitre térésével. 1524-ben a falu plébánosát még említik. De a század közepén már szinte biztos, hogy a lakosság az evangéliumi szellemű tanítás híve, valószínűleg pápai Bálint pap és Gizdawith pápai tanító munkája nyomán. A török idők alatt a falu létszáma gyakran erősen megfogyatkozott. Majd feltehetően végvári katonák telepedtek le itt. Az evangélikus gyülekezet első konkrét említése, legalábbis ami fönnmaradt és ismert, 1618-ból származik. A pápai esperességhez tartozó egyházközségek korabeli jegyzékében találjuk. Ez a jegyzék 24 gyülekezet nevét tartalmazza, és ezeket a legrégebbieknek mondja. Ezek közül ma már csak 19 létezik. E gyülekezetek alapítása is feltehetően a fent említett két személyhez köthető, hiszen ezek munkája minden bizonnyal nemcsak Pápa városára terjedt ki. 1622-es évszámnál említik újra a Bakonytamási gyülekezetet, Hegyfalusi feljegyzésében, ekkor az egyházközség lelkésze Bona Jakab. (Payr Sándor szerint a reformátusoknak is volt Bakonytamásiban gyülekezetük, 1619-ben Váraljai Péter, 1623-ban Boldaeus Jánost találjuk itt, mint református lelkipásztort. Hogy a református gyülekezet a későbbiekben is fönnmaradt volna, arra vonatkozóan adat nem található.) 1635-ben a Trencsénből származó Vadini Ferencet avatják fel itt lelkésszé, őt később 1646-ban Mérgesen találjuk. 1640-ből származik gyülekezetünk következő említése. A Csepregben rendezett gyűlés jegyzőkönyvének tanúsága szerint a bakonytamási lelkész ekkor Kassai János, vagy máshol Kassai Sutoris János, akit ebben az évben avatnak lelkésszé. 1645-ben a lelkész Somogyvári János, ezt az 1646. augusztus 13-i Bükön rendezett gyűlés jegyzőkönyvéből tudjuk. 1651-ben ismét Kassai János Tamási papja. 1653-ban Házy, más forrásban Szentegyházy Józsefet avatják föl itt lelkésznek. Ezt az adatot az Asszonyfalván (valószínűleg a mai Ostffyasszonyfa) rendezett gyűlés jegyzőkönyvéből ismerjük. 1661-ben a nemeskéri gyűlésen említi a bakonytamási evangélikus egyházközséget Musay Gergely püspök, az elvett és a még fönnálló gyülekezetek között (értelemszerűen, mint még fönnállót említheti a püspök gyülekezetünket). Bakonytamásit, mint Szentmiklósi János püspöksége alatt levőt jelzi ezen évszámmal Payr Sándor egyháztörténész. Szentmiklósi, Kajáron (ma Kajárpéc) székelő rábaközi, más néven győri szuperintendens. 1680-ban Molitor András a falu lelkésze (ő azonos lehet azzal a Molitor Andrással, aki Turócból származott, katolikusból tért át hozzánk, és 1698-ban Csikvándon találunk, habár ez idő tájt vidékünkön két, közel egyidős Molitor, vagy Molitoris András nevű lelkészt is találunk, ezért a beazonosítás bizonytalan. A Tamásin szolgáló a Turóc megyei Zsámbokréten született és valószínűleg ő az, akit 1692-ben ordinálnak, addig feltehetően, mint tanító végez lelkészi szolgálatot is. De az sem kizárt, hogy három Molitor is élt ez idő alatt). A tanító ebben az időben Tóth István. 1711-ből származik a gyülekezet következő fellelhető említése, ezt Károly István Kispécen (ma Kajárpéc) székelő esperes, lovászpatonai látogatásának jegyzőkönyvében találjuk. 1711-ben Pápateszér Bakonytamásitól 6 km-re Pápa irányában található szomszédos település még anyagyülekezet volt. Lelkészük Hada Tamás. 1725-ben a katolikusok elfoglalták, lerombolták templomukat, és mögé megépítették a saját templomukat. Az evangélikusokat pedig kényszeríttették, hogy elhagyják a községet. Így sokan Bakonytamásiban találtak új otthonra. 1721-ben Bognár György bakonytamási evangélikus lelkésze. (Bognár, vagy német nevén Wagner György, Győrött született 1690-ben. 1709-től a hallei iskolában, majd 1711-től teológusként az ottani egyetemen tanul. Ezzel együtt árvaházi "Freitischler", azaz ellátásért a hallei árvaházi iskolában gyerekeket tanító egyetemista. Majd hazajőve 1714-től a győri iskola konrektora. Majd 1718-tól Nagyvázsonyban rektor, majd 1721-től ugyanott lelkész, innen kerül még ez évben Bakonytamásiba, később Nagysimonyiba, majd 1730-ban Somlószőlősre távozott. 1743-ban esperesjelölt. Nagy kort ért, mint kortársai közül számosan, ő is foglalkozott költészettel. Egy barátját vigasztaló magyar nyelvű verse Halléban jelent meg 1713-ban). 1870-ben találták meg Lovászpatonán egy latin szöveg másolatát, amely Bognár szolgálati idejéből a Bakonytamási gyülekezetre vonatkozik. Eszerint az egyházközség akkori lelkésze Bognár György, továbbá Nyári András bíró, Adorján István, Bors Mihály ifjabb, Bors István, Bors Ferencz és Bors Mihály öregebb hit alatt a következőket vallották: "A bakonytamásii gyülekezet nem volt artikuláris gyülekezet. Földesurai Eszterházy Ferenc öregebb és János ifjabb. E gyülekezet temploma a Szent István király által alapíttatott; de 1711-ben az ág. hitv. követő hivek által elfoglaltatott, s elején a szűz Mária képe látható volt. Ember emlékezet óta ág. hitv. evang. gyülekezet bírta és a török uralma alatt is fennállott." 1725-ben a gyülekezet lelkésze Nemeskéri (más néven Orbán) Péter és Duglányi Pál. 1731-ben Tóth Mihály a lelkész az egyházközségben. Ugyancsak 1731-ből származik az egyházközség legrégibb anyakönyve, ennek címlapján a következő olvasható: "Anticessores Mihaelis Tóth erant: k. d. m. Göndör sub belló Rákóczyánó, Jeremias Schwartzwalder, Georgius Bognár, Petrus Orbán." (Tóth Mihály elődei voltak: k. d. m. Göndör a Rákóczy-féle háború alatt, majd Schwartzwalder Jeremiás, Bognár György, Orbán Péter). (Ezek közül Schwartzwalder Jeremiásról tudjuk, hogy 1684-ben született Körmöcbányán, 1707-ben Halléban tanult, majd Sziléziában több helyen is tanítóskodott. 1720-ban ordinálják, majd több Tolna megyei gyülekezet lelkésze. 1723-körül kerül Bakonytamásiba, majd 1725-ben Bakonycsernyére megy, ahol haláláig szolgál. 1731-ben Móron hal meg, az ottani szerzetesek működtette kórházban). 1735-ben a kispéci esperesi gyűlés határozata: Tamásiból Palotára helyezik Tóth Mihályt, Tamásira Bödögéről Csikvándi Talaber Ferencet helyezik, tanítónak pedig Boros János helyett Baki Andrást szintén Bödögéről. (A helyváltoztatások oka, hogy a várpalotai gyülekezet kőtemplomot akart építeni, emiatt a hatóságokkal összetűzésbe keveredett, és az ebből keletkező békétlenség lecsillapítására Urszini Sámuel palotai lelkészt visszahelyezik korábbi szolgálati helyére Bakonyszentlászlóra, ahonnan Klement Jakab emiatt Bödögére távozik, Talabér pedig Bödögéről Tamásira.) 1750-ben Táhi püspök ír a gyülekezetről. Birtokosa ekkor Eszterházy Ferencz. Az egyházüldözés sújtotta ezt a gyülekezetet is. Erről a tényről tanúskodnak azok a folyamodványok, és ezekre a kérvényekre hozott döntések, amelyek 1895-ben még meg voltak a gyülekezetben, amikor Tatay Lajos lelkész gyülekezettörténeti munkáját megírja. Egy ilyen máig fönnmaradt 1752-ből, amikor a falu Esterházy Ferenc birtoka volt, mint a Batthyányiak által az Esterházyaknak elzálogosított hely. Mivel Esterházy Ferenc birtoklása alatt a tamási evangélikusokat sérelmek érték a részéről, a gyülekezet Batthyány Lajoshoz, örökös földesurához fordult pártfogást kérve. 1763-ban Petróczy András a falu papja. 1765-től Németh Ádám a gyülekezet lelkésze, az utóbbi két lelkész idejéből más adat nem ismert. 1766-ban újra Csikvándi Ferenc a lelkész, a földesúr pedig Batthyány Lajos. Ugyanebben az évben Perlitzy János folyamodott gróf Batthány Tódorhoz, a lelkészségben való megerősítésért és pártfogásért. Perlitzy 1785-ig szolgál a gyülekezetben. 1772-ben Veszprém vármegye közgyűlése megengedi a tamásiaknak, hogy "imaházuk" megromlott tetejét újra fedhessék, ugyanolyan formában és ugyanolyan anyagból, mint volt. 1773-ban szintén egy ilyen végzés megengedi, hogy az imaház falait kijavítsák. 1779-ben engedélyt kap a gyülekezet, a harangláb újrafedésére és rossz gerendáinak kicserélésére. 1786. április 26-án a gyülekezetben fölolvasták Matkovitch Pál egyházkerületi felügyelő körlevelét. Ez az egyházmegyék határait szabta újra. Ekkor alakult meg a Felső-veszprémi egyházmegye, amelynek része Bakonytamási. Ez a megye északnyugati részén elhelyezkedő gyülekezeteket foglalta magába. 1781-től 1798-ig a gyülekezet lelkésze Druglányi Pál volt. Az ő idejében, 1793-ban az előbb említett imaház is egy szinte az egész falut elpusztító tűzvész áldozata lett. Hamarosan felépült egy új hajlék, amely 64 évig szolgálta a gyülekezetet. 1798-tól 1809-ig Horváth Sámuel a lelkész. (Ő a nagygeresdi gyülekezet lelkésze volt korábban, onnan került Bakonytamásira. 1799-ben Agendát ír és ad ki, amely ország szerte használatossá válik a magyar anyanyelvű evangélikus gyülekezetekben, több mint száz éven keresztül. E könyv legnagyobb részben alkalmi imádságok gyűjteménye.) Az ő idejére esik, hogy a bevezetendő új énekeskönyvet a gyülekezet, a vidék más egyházközségeivel karöltve nem akarta elfogadni, ragaszkodva a régihez, a 18. századi Új Zengedező Mennyei Karhoz a "Graduálhoz". Ezért az egyházkerületi gyűlés döntött a hangadók megbüntetéséről. 1809-től 1848-ig Szakonyi Mátyás a gyülekezet lelkésze. Az ő, valamint utóda szolgálati ideje alatt a források szerint nagy föllendülés következett be az egyházközségben. Például 1844-ben vásárolta a gyülekezet azt a műemlék orgonát, amely ma is működik a templomban. Szintén Szakonyi idejéből, 1831-ből maradt ránk Kis János püspöknek a gyülekezet látogatásáról szóló kanonika vizitációs jegyzőkönyve, amelyben sok érdekes feljegyzést találunk a gyülekezet akkori állapotáról. Valamint ebben találjuk Szakonyi Mátyás lelkész és Varga György tanító életrajzát. (Szakonyi Mátyás 1777. február 6.-án született a Vas megyei Nemescsón, nemes szülők gyermekeként. Tanulmányait Pápán, majd Sopronban folytatta. 1801. május 28-án avatták lelkésszé. Egyházi szolgálatát az akkor még Zala megyéhez tartozó alsódörgicsei leánygyülekezetben kezdte. Pápán édesapja mellett káplánkodott, majd "cadenciai cursusát" Wittenbergben végezte hét fertály esztendeig, majd egy fertály esztendeig utazott a tapasztalások kedvéért. Az alsódörgicsei nyolc éves szolgálat után 1809-ben lesz Bakonytamási lelkésze.) A jegyzőkönyvben találjuk, hogy a gyülekezet templomát 1786-ban építették újjá. A gyülekezet létszáma ekkor 630 fő, a faluban lakó katolikusok létszáma 120 fő. A kevés nemest kivéve, a falu lakossága "adózó alattvalók, földművesek, egyszersmind barmokkal kereskedők". A gyülekezet már említett első anyakönyve 1731-től 1804-ig tart. 1805-től kezdődik a második anyakönyv, ezt Horváth Sámuel lelkész kezdte el írni. Ugyanitt találjuk az akkori tanító, Varga György életrajzát is. (1790-ben született a Vas megyei Lakon (Répcelak), szülei nem voltak nemesek. Iskoláit Répcelakon, és Sopronban végezte. 1814. október 18. óta bakonytamási tanító. Előtte Nagydémen tanítóskodott, Ihász Sándor házánál, aki a híres 1848-as ezredes, Ihász Dániel édesapja. (Persze őt még nem taníthatta Varga György, hiszen ő csak 1813-ban született). 1831-ben a gyülekezet fíliái: Pápateszér 66 lélekkel, istentiszteletre Bakonytamásira jártak át a hívek. Ez a legnagyobb fília. Van három kisebb: Hathalom, Gic, és Kisdém puszták, ezek összlétszáma 22 fő volt. Az istentiszteleti rend: minden vasárnap és ünnepnapon délelőtt és délután is volt istentisztelet. Télen délelőtt tízkor, nyáron fél tízkor. A hétköznapi könyörgéseket a téli hónapokban reggel és este tartották, több hónapon át tartó bibliamagyarázatokkal. A nyári hónapokban a reggeli könyörgések rend szerint folytak, azonban az estiek Szent György naptól, Szent Mihály napig félbe szakították a nyári munkák miatt. Az úrvacsora a "Sátoros ünnepeken kívül csak minden második újholdkor szolgáltatik ki a gyónók csekély száma miatt." Az úrvacsorás áhítatokon a prédikáció hossza a résztvevők számától függ. Az ostyát helyben sütik a tanító felügyelete alatt, a bort a fogadóból hozzák az úrvacsorához. A templomban vasárnap délután katekézis folyik, a már konfirmáltaknak és az iskolából kimaradtaknak. "Az ifjúság közönséges Exament ad Nagypénteken, ezután az első gyónók confirmáltatván úgy bocsáttatnak az Úrnak asztalához. Az egész Böjtben a Krisztus kín szenvedésének és halálának története épületes tanulságokkal elől adatik." Tehát a konfirmáció napja ezidőtájt Nagypéntek. A lelkész a betegeket rendszeresen látogatja. A menyegzők, torok alkalmain ritkán vesz részt, és a gyülekezetből ritkán távozik el. Ezekből a példákból is láthatjuk, hogy a múlt század közepe táján mennyire virágzó volt a gyülekezeti élet. Az 1820-ban kiadott latin nyelvű annales (évkönyv) csak a lelkész nevét közli, más adatot nem hoz. Az 1834-es évkönyv tanúsága szerint a lelkész továbbra is Szakonyi Mátyás, akiről itt is találunk életrajzi adatokat, ezek megegyeznek a már fentebb közöltekkel. Ugyanígy a Varga György iskolamesterről hozott adatok is változatlanok. 1838-ban a gyülekezet létszáma 757 fő, tehát az 1831-es adatnál 127 lélekkel több, lehetséges, hogy ebben a létszámban a fíliák is benne vannak, de lehet, hogy a gyülekezet ennyivel növekedett, bár hét év alatt ez soknak tűnik. A lelkész és tanító változatlan. 1848-ban az évkönyv tanúsága szerint továbbra is Szakonyi Mátyás a lelkész, azonban a segédlelkész: Tatay Samu. Ez az első évkönyv, amelyben a felügyelő neve is szerepel, ekkor Ihász Lajos. A tanító Csányi Mátyás rá vonatkozó életrajzi adatokkal még a későbbiekben találkozunk. Az előbb említett, akkor még segédlelkész Tatay Sámueltől fenn maradt egy "egyházi beszéd", amelyet 1848. "tavaszhó" 9-én mondott el a veszprémi nemzeti őrsereg által tartott "Átalakulási örömünnepen". A beszéd alapigéje Ézsaiás 52,7 volt. A kinyomtatott beszéd címlapján tévesen helvét hitvallású lelkésznek jelölik meg Tatay Sámuelt. Ez a kiadás 1848-ban készült, Veszprémben. 1853-ban Pálfy József egyházkerületi levéltárában a gyülekezetre vonatkozó adatot már fentebb közöltük. 1857-ben a gyülekezet templomot épít, illetve a régit építi át. Erről és a templomról még a későbbiekben lesz szó. 1859-ből fennmaradt Szedenics György esperes látogatásának jegyzőkönyve. 1870-ből pedig Karsay Sándor szuperintendens kanonika vizitációjának a jegyzőkönyve maradt fennt. 1880-ban az évkönyv tanúsága szerint Tatay Sámuel a bakonytamási gyülekezet lelkésze 1848 óta. A felügyelő ekkor Ihász Imre (aki a már említett híres Ihász Dániel testvére), a tanító Csányi Mátyás fia, Csányi Lajos, akinek életrajzát az 1895-ös Gyurátz Ferenc által tartott esperesi látogatás emléklapjában találjuk, erre még az 1895-ös számnál visszatérünk. 1880-ban az iskola 101 növendékkel működött. 1885-ös adat szerint a gyülekezet lelkésze továbbra is Tatay Sámuel, aki ekkor már a Veszprémi Egyházmegye esperesi tisztségét is betölti. A tanító továbbra is Csányi Lajos. 1891-ben az évkönyv tanúsága szerint a lelkész továbbra is Tatay Sámuel esperes, a felügyelő Ihász Lajos (aki a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület felügyelője is egyben). Az előbbi felügyelő a hathalmi földbirtokos Ihász Imre fia. Hathalom a bakonytamási gyülekezet filiája volt, a Hathalmon birtokos Ihász család, amelyből a gyülekezet több felügyelője is kikerült, ahogy majd a későbbiekben is látjuk, nagy jótevője volt az egyházközségnek. Érdemes feljegyezni itt, hogy az előbb említett felügyelő, Ihász Lajos felesége, a nagy író, Jókai Mór szeretett unokahúga, Jókai Etelka. Tatay Sámuel esperes 1893-ig, élete végéig töltötte be a lelkészi szolgálatot Bakonytamásin. 1895. szeptember 9-én Gyurátz Ferenc a későbbi püspök, akkor még mint esperes, látogatást tartott a gyülekezetben. Ennek a látogatásának jegyzőkönyve, illetve emléklapja, 1896-ban nyomtatásban is kiadásra került. Ebből sok érdekes információt szerezhetünk a gyülekezet akkori állapotáról. A közgyűlésen Gyurátz Ferenc két indítványt tett: az egyik a nőegylet alapítására irányult, ezt a közgyűlés egyhangúlag támogatta. A másik indítvány egy, ún. "Aranykönyv" beszerzését célozta, amelybe a gyülekezet részére adakozók nevét, adományaik összegét, illetve az adományok felhasználását lehetett beírni. Ennek beszerzésére önként ajánlkozott Ihász Lajos gyülekezeti felügyelő, ezért Gyurátz esperes indítványára az ő neve szerepel ezen könyv címlapján. Az Aranykönyvbe az adományokat visszamenőleg 1795-ig beírták, (persze valószínűleg csak a legnagyobbakat, hiszen az első adomány, amelyet Vági János és Nemes Bors János tett, az négy darab cin gyertyatartó a templom oltárára. A következő adomány 1846-ból származik, Batthyány Kázmér földesúrtól, aki az ún. "tagosztály" alkalmával a lelkészi féltelek birtokhoz még egy féltelket, a tanítói egynegyed telekhez újabb egy negyed telket, ezen felül még faiskolának négy hold földet adományozott a gyülekezet számára. Szintén 1846-ból származik a következő bejegyzés, amikor is Németh János ajándékképpen az oltár mellett lévő márvány keresztelőkövet vette. Az adományok ezután egyre szaporodnak, különösen 1856-ban rengeteg, amikor a gyülekezet templomának építésére adakozott.) Az Aranykönyv ma is használatban van. Az Emléklap további része a lelkész és tanító életrajzát, valamint Tatay Lajos lelkész előadását tartalmazza, ezen belül a gyülekezet múltját és az 1895-ös állapotát bőven tárgyalja. Az adatok közül most inkább az 1895-ös állapotnál időznénk. A lelkész tehát ekkor Tatay Lajos. (Ő 1866. augusztus 27-én született helyben, Bakonytamásin. Édesapja Tatay Sámuel lelkész, édesanyja Tatay Róza (leánykori nevén Szedenits Róza, Szedenits György várpalotai lelkész és esperes leánya). Az elemi iskolát részben itt Bakonytamásin, részben a kiskamondi ág. ev. elemi iskolában végezte. A négy algimnáziumi osztályt Győrben, a négy főgimnáziumi osztályt pedig Sopronban végezte el. Ugyancsak Sopronban három évig teológiát tanult, majd a negyedik évet a németországi Halle-Wittenbergi Egyetemen töltötte. A lelkészi vizsgát 1891. őszén Sopronban letéve, ugyanott októberben Karsay Sándor püspök lelkésszé avatta. Szülőfalujában édesapja mellett segédlelkészkedett, majd annak 1893-ban történt halála után ugyanitt rendes lelkésszé választatott.) A tanító, Csányi Lajos. 1835. június 28-án született Velegen (ma Nagyveleg Fejér megyében) édesapja Csányi Mátyás tanító, édesanyja Szalay Zsófia. Szülőfaluját már két éves korában elhagyta, mert édesapja ide, Bakonytamásiba került tanítónak. (Annak, hogy Csányi Mátyás tudott orgonálni, nagy szerepe volt Bakonytamásira kerülésében, hiszen Szakonyi Mátyás, akkori lelkész mindenképpen szorgalmazta a gyülekezetnek egy orgona beszerzését, amelyre majd 1844-ben kerül sor. Erre való tekintettel kezdeményezte a lelkész Csányi Mátyás meghívását a tanítói szolgálatra, ahogy ezt megtudjuk az orgona belsejében elhelyezett írásból). Az elemi iskolát Csányi Lajos itt, Bakonytamásin végezte. Tanulmányait ezután a győri algimnáziumban folytatta, de itt csak az első osztályt végezhette el, mivel 1848-ban a szabadságharc kitörésével az iskolákat bezárták. 1849-ben a pápai református kollégiumban járt, majd utóbb a soproni evangélikus líceumba, ahol a retorikát és a poézist elvégezte. 1853-ban pedagógiai bizonyítvánnyal került Beledre segédtanítónak. A következő évben édesapja mellett Bakonytamásin lett segédtanító, majd megint egy év múlva Várpalotára került, Kelemen Sándor, akkor már igen idős tanító mellé segédnek, akinek hamarosan bekövetkezett halála után, mint helyettes, háromnegyed évig szolgált. Innét rendes tanítónak Dabronyba hívták, ahol az állást 1856 ádventjén – az akkor Sopronban székelt császári – királyi helytartótanács engedélyével - el is foglalta. Innen 1858 tavaszán Homokbödögére költözött, ahol nyolc évig szolgált. 1866 őszén a Kisbaboti-bodonhelyi egyesült evangélikus egyházközség választotta meg tanítónak, itt aztán egyúttal községi jegyzővé is választották. 1857 szeptemberében édesapja, Csányi Mátyás idős korára való tekintettel hivataláról lemondott. Lemondását a Bakonytamási Egyházközség elfogadta, fiát pedig megválasztotta utódjául. Csányi Lajos az állást el is fogadta. Azután mint tanító, énekvezető és orgonista szolgált a gyülekezetben. 1895-ben a gyülekezet fíliái: Pápateszér 25 fő, Gic 70 fő, Szent-Iván 4, Szűcs 6. Az anyagyülekezetben 765 lélek van, a fíliákkal együtt a gyülekezet teljes létszáma 860 lélek. A gyülekezet szórványai még: Hathalom, Páltelek, Románd, a két Répás, Péterd, és Gerencsér, valamint az előbb filiaként említettek, kivéve Pápateszért, amely fiókgyülekezet. Bakonytamásin az evangélikusok 1895-ben háromszor annyian voltak mint a katolikusok, akiknek a száma azóta növekedett meg, "mióta az uralom a szent-mártoni főapátság (ma Pannonhalma) birtokába jutott". A különböző felekezet hívei között a hangulat békés. A gyülekezet vallásos életére vonatkozóan a következőket tudhatjuk meg a forrásból: „A hívek Bibliával és az Új Testamentummal kellőképpen el vannak látva. Ünnepekül a rendes vasárnapokon kívül: Karácsony, Újév első napja, Vízkereszt, Nagy-Péntek, Áldozó-Csütörtök és Pünkösd tartatnak meg. István király napja nem ünnepeltetik, a reformáció ünnepe pedig okt. 31-hez legközelebb eső vasárnapon tartatik meg. Az isteni tiszteletek mind nyilvánosak, és nappal tartatnak, kivévén az óév estélyén tartani szokott berekesztő hálaadó isteni tisztelet. A katholikus ünnepek figyelembe nem vétetnek. Szentírás magyarázatok a reggeli isteni tiszteletek alkalmával tartatnak: az adventi és böjti időszakon át, kivévén hétfőt és szombatot. Vasárnap du. epistolai magyarázatok tartatnak a szentháromsági vasárnapokon át kivévén a legnagyobb aratási időre eső néhány vasárnapot. Kathekizatio tarttatik Vízkereszttől Húsvétig. Az úrvacsora a három sátoros ünnep mindkét napján, ezenkívül Ádvent első vasárnapján, Nagypénteken és aratás után a hálaadó prédikáció alkalmával szolgáltatik ki. Ezeken az alkalmakon néhány kivétellel a teljes gyülekezet részt vesz.” „A betegeknek a háznál való gyóntatása szokásban van, de csak nappal követeltetik és teljesíttetik.” A keresztelkedéseknél rendszerint a keresztanyák jelennek meg, a keresztapák csak kivételes esetekben. A háznál való keresztelést szükség esetén a bába végzi. „Költséges és lármás pasziták (keresztelő) nem divatoznak.” Az anyák a felgyógyulás után rendesen a reggeli könyörgések alkalmával kijönnek az egyházhoz, és ünnepélyesen bocsáttatnak ki. A konfirmandusok oktatása, böjtben az iskolában naponta 11-től 12 óráig van megtartva, kivéve a szombatot. 10 éves kortól járnak a gyerekek konfirmációi oktatásra, de csak a 12. életévüket betöltöttek konfirmálkodhatnak. Az oktatáson használt kézikönyv: a soproni lelkészi kar által kiadott „Konfirmációi tankönyv” „A házasság, a háromszori hirdetés törvény szerint történik, s összeköttetéskor a jegyesek megeskedtetnek, mindenkor a délelőtti órákban. Vegyes házasságoknál a törvényszerű eljárás eddig megtartartatott. A temetéseken halotti prédikációkat csak ritka esetben kérnek, halotti búcsúztatások, költséges és lármás tórok már nincsenek szokásban.” „Az anyakönyvek másolatai a megyei levéltár részére rendesen beszolgáltatnak. A legutóbbi évben született „harmincnégy kisded, éspedig 20 fi, 14 leány.” Az utóbbi tíz évben 483 gyermek született, 313 lélek halt meg, így a gyülekezet 170 egyénnel szaporodott. Az utolsó tíz év alatt 179 gyermek konfirmálkodott: 89 fi és 90 leány. Hozzánk tért egy, tőlünk áttért egy egyén. Az 1894-95-ös tanévben az iskola hat osztályában összesen 125 tanuló, 67 fiú és 58 leány. Ezen kívül az ismétlőbe 44-en jártak, 24 fiú és 20 leány, így az iskola tanulóinak száma 166.” Az Emléklapon pontos kimutatások szerepelnek a gyülekezet anyagi állapotáról. A gyülekezet földtulajdona 69 katasztrális hold és 760 négyszögöl volt ebben az időben, kötvényekben 2513Ft, 08kr. Az 1894-es mérleg 1037Ft, 98kr. bevételt és 742Ft, 53kr. Kiadást jelöl, a pénzmaradvány 295Ft, 45kr. A gyülekezet ingatlanai: a templom 59 négyszögöl, a lelkészlak és melléképületei 368, az iskola és a tanítólak 363 négyszögöl. A magtárban 9408 klg őszi és tavaszi gabona van, ennek értéke 485Ft, 81kr. Ezen kívül a gyülekezetnek vannak különböző célokra tett alapítványai. Az egyházközségnek két temetője van egymás mellett, akkor még a régebbit használták. Ugyanebben az Emléklapban találunk arra utalást, hogy 1871. szeptember 8-án leégett az iskola, a lelkészlak, a tanítólak, összes melléképületeikkel együtt. Ekkor az egyházmegye, gyűjtést rendezett ezek kijavítására. A következő évben a gyülekezet minden épületét felújította, az iskola és a lelkészlak cseréppel lett befedve. 1882. március 11-én ismét leégett a tanítólakás melléképületeivel. Ezután ezt is cseréppel fedték. A tűzesetek által okozott kár elhárításában nagy segítségére voltak az egyházközségnek Ihász Imre és Ihász János földbirtokosok, az építkezéshez szükséges anyagok ajándékozásával. Elmondás alapján tudjuk, hogy Pápateszéren 1900-as évek elején Szabó Sándorék udvarán haranglábat állítottak fel, mely az evangélikus közösség máig megmaradt egyetlen értéke. 1943-tól lett ismét szorosabb a kapcsolat az itteni hívekkel. Bakonytamásiból rendszeresen járt át lelkész Pápataszérre a 70-es évekig házi istentiszteleteket tartani. Először Szabó Sándoréknál, később Szabó Lajoséknál tartották az alkalmakat. A harangláb 1965-ben került végső helyére a helyi temetőbe, ahol felújított állapotban ma is áll. 1903-ból való a következő évkönyv, melynek tanúsága szerint Bakonytamásiban továbbra is Tatay Lajos, tanítója pedig Csányi Lajos. Ez az évkönyv megjegyzi, hogy a gyülekezet legkorábbi anyakönyve 1731-ből való. 1911-ből származik a következő kanonika vizitációs jegyzőkönyv, valószínűleg Kapi Béla püspök látogatásáról. Az 1912-13-as évkönyv szerint továbbra is Tatay Lajos a gyülekezet lelkésze, és a tanító továbbra is Csányi Lajos. A gyülekezet felügyelője ekkor Király Lajos dr. Győrszentmártoni (a ami Pannonhalma) lakos. Jó példája ez az akkori felügyelő választási szokásnak, hogy egy tekintélyes embert kérnek meg erre a hivatalra, akinek valamiféle köze van a gyülekezethez, még ha nem is a faluban lakik. Ekkor másodfelügyelője is volt a gyülekezetnek, Fadgyas Gyula személyében, aki ahogy látjuk, egyben a község jegyzője is. 1920-ból származik Kapi Béla püspök látogatásának jegyzőkönyve. Ebben találunk egy érdekességet a gyülekezet akkori életéből. Egy fogságból hazatérő eredetileg ugyan katolikus, de ott baptistává lett egyén, bibliaórát tart a faluban. Először csak saját házánál, később más házaknál is. Hivatalosan azonban a római katolikus egyház tagja maradt. A jegyzőkönyv tanúsága szerint az evangélikus gyülekezetből senki sem tért át a baptista hitre. 1920 után a gyülekezet történetével kapcsolatos írásos dokumentumot az anyakönyv és az Aranykönyv bejegyzésein kívül nem találtunk. Ezért innentől főképp a szóbeli hagyományokra hagyatkozunk. Tatay Lajos 1933-ig volt a gyülekezet lelkésze. A Család három lelkész tagja 125 évig pásztorkodott a bakonytamási gyülekezetben. A Tatay család a bakonytamási temetőben nyugszik. Ekkor a tanító Benkő Béla, az ő utóda Buzás Imre lett, akik a kántori szolgálatot is ellátták. Mivel a gyülekezetnek két iskolája volt, ezért Buzás Imre mellett szolgált még kisiskolai tanítóként Szabó Elek, akit később Sikátoron választanak meg rendes tanítónak. Buzás Imre halála után újra Benkő Béla lett a kántor-tanító egészen az államosításig. Szabó Elek helyett Sebestyén Ödönt választották meg kisiskolai tanítónak, aki Sopronból került ide. Benkő Béla mellett ő volt az utolsó evangélikus tanító Bakonytamásiban. 1933-tól 1968-ig Mohácsy László az egyházközség lelkésze. A lelkész lánya Mohácsy Márta lett a gyülekezet kántora. Elkerülését követően Vass Eszter látta el a szolgálatot. A II. világháború és az azt követő negyven év súlyos rombolásokat végzett a gyülekezeti élet minden területén. 1945. március 25-én, Virágvasárnap a bevonuló oroszok szétlőtték a templom tornyát, mivel a visszavonuló németek onnan lőtték őket. A tornyot 1947-ben építették újjá. A "negyven év" alatt az egyház visszaszorítása, az elvándorlás, a körzetesítés következtében a gyülekezet létszáma erősen lecsökkent, átlagéletkora pedig megnőtt. Vági Károly 1945-től 1952-ig, Fodor Károly 1952-től 1970-ig volt a gyülekezet felügyelője. Ő előttük Mihályi Lajos veszprémi lakos volt az egyházközség felügyelője. 1969-től 1979-ig Ruttkay Levente a gyülekezet lelkésze, az ő utóda 1979-től 1985-ig Szabó Vilmos Béla. 1970-től 30 éven át a nehéz időkben derekasan helytálló felügyelő Németh Pál. Benkő Béla tanító nyugdíjba vonulását követően elvállalta a gyülekezetben a kántori szolgálatot. Őt követte Deli Ferencné, aki a mai napig alkalmanként kántorizál. 1985-ben megszakadt a csaknem 350 éves folyamat, amikor is a lelkész egy közösségben élt a gyülekezettel. 1996-ig helyettes lelkészek sora szolgált az egyházközségben. Selmeczi Lajos Sikátorról, Zügn Tamás és Mitykó András Lovászpatonáról, Ördögné Hanvay Enikő pedig Bakonyszentlászlóról látta el a gyülekezet gondozását. 1996-tól 2006-ig a gyülekezet beiktatott lelkésze Ördög Endre volt, aki Bakonyszentlászlóról gondozta nagy szeretettel a gyülekezetet. Ő ma a Veszprémi Evangélikus Egyházmegye esperese. 2003-ban a bakonytamási templomban lett esperesi tisztségébe beiktatva. Németh Szabolcs a gyülekezet teológusa 1994-től 2004-ig látta el hűségesen a kántori szolgálatot, aki jelenleg Mencshely-Nagyvázsony-Szentantalfa-Zánkai Társult Evangélikus Egyházközség beosztott lelkésze. Az ő édesapja Németh Károly 2000-től a mai napig a gyülekezet felügyelője, aki nagy elkötelezettséggel látja el feladatát. Szabolcs 2004-ben a szülőfalujában lett lelkésszé avatva. Bakonytamási templomában ez volt az első ordináció. 2002-2003-ban Nagy Zoltán segédlelkész és felesége Dorn Réka éltek és szolgáltak a gyülekezetben. 2005-től újra van helyben lakó lelkésze az egyházközségnek Szakos Csaba személyében, aki 2006-tól a Sikátori Evangélikus Egyházközség kinevezett helyettes lelkésze is. A Bakonytamási Evangélikus Egyházközség anyagyülekezet és hozzá tartoznak: Pápateszér, Gic, Bakonyszentiván és Bakonyszűcs szórványok. A 2001-es népszámlálási adatok szerint: Bakonytamásiban 225-en, Pápateszéren 31-en, Gicen 12-en, Bakonyszentivánban 9-en és Bakonyszűcsön 5-en vallották magukat evangélikusnak. A választói névjegyzékben szereplők száma 189 fő. A gyülekezet tagjainak száma ma a szórványban élőkkel együtt 265 fő, ez kevesebb, mint fele az 1831-es adatnak, és még kisebb százaléka az 1895-ös 765-nek, (illetve 1895-ben a gyülekezet teljes fíliákkal és szórvánnyal együtt 860 lélek). Az egyházközség 10 éve folyamatosan építkezett és fáradozott, azért hogy legyen, minden igényt kielégítő közösségi terme, parókiája és helyben lakó lelkésze. Minden vasárnap 11 órakor van helyben istentiszteletet. Jelenleg 3 iskolában és 4 óvodában történik hitoktatás.

A 2007-es évben készülünk a templom fennállásának 150. évfordulójára, ebből az alkalomból szeretnénk felújítani a templomunkat, hogy ádvent 2. vasárnapján méltóképpen tudjunk ünnepelni, legyen okunk a hálaadásra. Nem kisebb célunk van a jövőt illetően, mint szeretnénk minél több krisztusi életet sugárzó embert látni élő közösségünkben.