1%

Böjti sorozat 2. alkalom Dátum: 2007. március 21.

Vendég: Lőrincz Pál bencés szerzetes, plébános Pannonhalmáról

Esti összejövetelünket lelkészünk: Szakos Csaba nyitotta meg. Köszöntötte meghívott vendégünket Pál atyát, a katolikus, evangélikus, és református híveket, ezután liturgikus szolgálatként felolvasott egy igét az evangélikus útmutatóból és elmondta idei sorozatunk témája Jézus a bűnösök barátja. Ezt követően énekeltünk lelkészünk, mint főénekes vezetésével. Meg kell említenem még egy örömteli eseményt esténkről. Részt vett alkalmunkon Németh Szabolcs mencshelyi evangélikus beosztott lelkész. Ezen a napon visszatért szülőfalújába egy kicsit pihenni, harmónium játékával pedig szolgált is a gyülekezetben. Segítette a közös éneklést. Pál atyának esti szolgálata a tékozló fiú példázatáról szólt. A múlt vasárnap evangéliumi szakaszt választotta szentbeszéde megtartására. (Lk 15;1-32) Az ige felolvasása után elkezdte igehirdetését. Bár ez mindenki számára ismert példázat volt, mégis sok dolgot láthattunk, érezhettünk, tapasztalhattunk meg beszéde során. Mint a gyülekezetünk egy tagja csak a saját gondolataimat tudom leírni. Közösségünkre vonatkozóan csak annyit tudok írni, hogy mondandója láthatóan mindenkit lekötött. Legalábbis ez volt az érzésem. Beszédét ő is azzal kezdte, hogy ez egy mindenki által ismert evangéliumi történet, de ők menetrendjük szerint most a példázatokkal foglalkoznak. Ezután rátért a tékozló fiú történetének magyarázatára. (Ennek részletezésére most nem térek ki csak a bennem felmerült gondolatra: „Ez az ember egy rendkívül értelmes, jó gondolkodású, jól képzett pap. Aki gondolkodásával, beszédével is szolgál.”) Gondolatai során felmerült bennem a nagyból a kicsibe haladás elve (dedukció). Folyamatosan vezette végig mondanivalóját. Végén mindenhol rájött (rájöttünk), hogy emberi mércével semmi sem tökéletes. Még magunk sem. Hiszen mi az egyes ember is sokszor pazaroljuk a megkapott lehetőségeinket, és rádöbbenünk a végén, hogy jobb volt Atyánk házában az Úr útján járni. Sokszor pedig velünk is előfordul, hogy tudásunk, képességünk szerint teljesítjük az Úr akaratát, szerintünk pedig hátrányba szorítanak, mint az idősebb fiú, ahogy megsértődött. Sajnos magamra, magunkra ismertem, a mindennapi emberi élet alapján. Hát még Isten szemszögéből mennyire bűnösök vagyunk mi emberek, akik tőle minden lehetőséget megkaptunk, hogy a jó úton járjunk. Mennyire rászorulunk Jézus Krisztus áldozatára, és megváltó kegyelmére.

Majd rátért esténk második részére közösségének és önmagának bemutatására. Ahhoz hogy a rendet be tudja mutatni, először ki kellett térnie a Bencés rend alapítására, de még előbb az alapító Benedek személyére. Benedek, a nyugati szerzetesség atyja 480 körül született az itáliai Nursiában. Rómában jogot tanult. A romlott nagyvárosnak hamarosan hátat fordítva remete életet kezdett. Egy barlangban, agy rengetegben. Három évet töltött teljes magányban, (A Szentlélek vezetésével elvégezte újoncidejét). Ekkor egyre többen jöttek hozzá, kérték tanácsát, lelki vezetését. Rájött, hogy az istenkereső szerzeteseknek közös életszabályokra van szükségük. Ekkor állította össze a Reguláját. Egy völgyben alapított 12 kisebb monostort, majd 529-ben –Monte Cassino magaslatán. Eszménye a szemlélődő és a tevékeny élet összhangja volt. Ezt fejezi ki jelmondata: Ora et labora. A szerzetesek az apát irányítása alatt éltek, a szeretet közösségében kapaszkodtak fel az Istenhez vezető lépcsőkön, amit a Regula az alázat útjának nevez. Benedek szerzetesei lelkipásztori munkát is végeztek, igehirdetéssel segítették az embereket Istenhez vezető útjukon. Benedek 547-ben halt meg. A következő századokban a bencések eljutottak a keresztény világ minden tájára. Története során a bencés rend több reformot élt meg. Legnevezetesebb volt a XI. századi megújulás. A Tridenti zsinat után egységes fegyelmű monostorok kogregációja alakult. Ezt a kezdeményezést nagyrészt elsodorta a reformáció. II. József, majd a francia forradalom ismét súlyos csapást mért a bencés családra. Hogy a bencés rend évezredes fája ismét kihajtott, abban 1802-től nagy része volt a magyar bencés kongregációnak is. A magyar bencés család már túlélte évezredes jubileumát. A Rómából jött bencések Szent Adalbert vezetésével Géza fejedelem idején 996-ban telepedtek meg Szent Márton hegyén. (A mai Pannonhalma). A Koppányon aratott győzelem után István király apátság rangjára emelte, és számára Monte Cassino kiváltságait adományozta. 1001-ben kibocsátotta Pannonhalma alapítólevelét. Az országban a török hódítók mindent letaroltak. Fél évszázadra Pannonhalmán is megszűnt a szerzetesi élet, s csak a XVII. Században éledt újjá. II. József a XVIII. Század végén két monostor kivételével a bencéseket is feloszlatta. 1802-ben újjáalakultak, s tíz iskola fönntartását vállalták. A magyar bencés rend ekkor vált „tanító” renddé. 1944-ben a magyar bencés kongregációnak 279 tagja volt. 8 gimnáziumot és 25 plébániát vezettek. 1950-ben a rendtagok száma megközelítette a 300-at. A pannonhalmi és a győri megmaradt két gimnázium fenntartásához mindössze 70 rendtag maradhatott a keretben. A magyar bencések száma 1989-ben: 4 házban 145 rendtag. 1989-ben a magyar bencés rend számára ismét lehetővé vált, hogy a tanításon kívül lelkipásztori szolgálatot is folytasson abban az egyházmegyében, illetve „területi apátságban”, amelynek főpásztora a pannonhalmi főapát. Így vált lehetővé, hogy meghívott vendégünk, akinek igehirdetését meghallgattuk Pál atya Veszprémvarsányban is lelkipásztori szolgálatot, végezhessen. Itt ismerkedett meg az ökumenikus imahéten gyülekezetünk evangélikus lelkészével és szervezték meg ökumenikus bibliaóránkat. Beszélt a mai pannonhalmi életről is. Hogyan élik életüket a mai szerzetesek. Hogyan végzik szolgálatukat az alapító jelmondatát és Reguláját követve. A gyülekezetben felmerült kérdésekre is válaszolt. Röviden elmesélte magáról hogyan lett bencés szerzetes, hogyan szerezte három diplomáját. Hálát adva Istennek, hogy ebbe a közösségbe vezette, és végigvezette élete útján. Ezután következett a Jézustól tanult imádság, mint záró ima. Végezetül Bibliaóránkat záróénekkel fejeztük be. Részemről aznap este imámban hálát adtam Istennek, hogy elvezetett erre a Bibliaórára. Megköszöntem mondanivalóját, melyet a Bibliában már oly sokszor elmondott, és példákat is adott rá, hogy mi emberek jobb, ha az ő útján járunk, még, ha nehézségekkel jár is, mint ha a saját fejünk, saját gondolataink után próbálunk mindent elintézni.

Varga László

Lőrincz Pál

Résztvevők